Psalms 37

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! ^a1Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! ^b 2Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem. ^c 3Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét. ^d 4Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon. ^e 5

Panasz az istentelenek miatt. Isten jósága a kegyesek iránt

6Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. ^f 7A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; 8Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. ^g 9Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. 10Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. ^h 11Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! ⁱ 12Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! ^j 13Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. ^k 14Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. ^l 15Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. ^m 16Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre. ⁿ 17Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. ^o 18Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! 19

Az istentelenek szerencséje ne bosszantsa a kegyeseket

20Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. ^p 21Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. ^q 22Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. ^r 23Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. ^s 24Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. ^t 25Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. ^u 26Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. ^v 27Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! 28Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. ^w 29Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. 30A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. ^x 31Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: ^y 32Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja. ^z 33Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket; ^aa 34De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik. ^ab 35Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága. ^ac 36Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr. ^ad 37Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. 38Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban. ^ae 39De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el. ^af 40Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. ^ag